 |
| Budapest Pictures of the exhibtion |
| 2006. június 22 – augusztus
27. / 22 June – 27 August 2006 Rezonancia. Elektromágneses testek / Resonance. The Electromagnetic Bodies Project Kurátorok / Curators : Nina Czegledy, Louise Provencher, Üveges Krisztina Művészek / Artists : Jean-Pierre Aubé, Csiki Csaba–Szabó Péter, Ælab, Simone Jones, Július Gyula, Kerekes Gábor, Marie-Jeanne Musiol, Pásztor Erika Katalina, Paulette Phillips, Catherine Richards, Somlai-Fischer Szabolcs–Bengt Sjölén–Danil Lundbäck, David Tomas, Szűcs Attila, Jocelyn Robert, Norman White |
 Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum Ludwig Museum – Museum of Contemporary Art www.lumu.org.hu |
| Biztosan
emlékeznek Jim Jarmusch Kávé és cigaretta című filmjének arra a jelenetére,
amikor a két unatkozó tinédzser egy kávézóban egy házilag épített,
óriási Tesla-transzformátort próbálgat. A fiatal feltaláló, lenyűgözve
Tesla zsenijétől, az emberiség jótevőjeként emlegeti, akit azért hallgattattak
el, mert rájött, hogy a Föld tulajdonképpen egy akusztikus ősrezonátor,
az energia tehát állandóan ott van az orrunk előtt, csak nem látjuk.
Megtudjuk, hogy neki köszönhető a transzformátor, a telefon, az indukciós
motor, a radar, a rádiózás; Tesla ma is jelen van ötletei által. A
szürreális helyzet fokozódik, amikor a srác működtetni kezdi a gépet.
A szürkés tónusú, csillogás és csúcsfények nélküli fekete-fehér képek
között egyszerre fantasztikus szikrák villóznak. A nézővel együtt
a pincér is lenyűgözve bámul. Hirtelen lerobban a gép, és alkotója
bánatosan vontatja el további javításra. Ebben a pár percben elhangzik mindaz, amit általában Tesla kiemelkedő egyéniségéről és találmányairól tudunk. Születésének 150. évfordulója jó alkalom arra, hogy újragondoljuk szerepét és jelentőségét. Mivel ötletei sokáig megelőzték korát, hatása búvópatakként járta át a fizika és a technika fejlődését. Mára látomásai megvalósultak (például a vezeték nélküli kommunikáció), és helyet kaptak mindennapjainkban, így az eltelt idő lehetővé teszi valódi jelentőségének felismerését. Tesla elképzeléseinek számomra legérdekesebb vonása, hogy nem specifikusak, látszólag egymástól távol eső tudományterületeken is értelmezhetőek, felhasználhatóak és működőképesek. Valószínűleg ezért tartották Teslát már életében gyanús és ezoterikus figurának. A sok rangos európai helyszín után itt Budapesten célunk az volt, hogy ezt a sokszínűséget emeljük ki. Olyan alkotókat kerestünk, akik a képzőművészet, a fotográfia, a zene vagy az építészet felől érkezve Tesla, valamint a munkásságához kapcsolódó elektromos jelenségek vizsgálatával foglalkoznak műveikben. Ebből adódik a megjelenő művek változatossága. Az olajfestmény, a fotó, az installáció mellett megjelennek a digitális, interaktív technikák is. Az újdonságoknak azonban ki kell állniuk a régi próbákat, többek között azt, hogy eszközeikkel miként lehet megjeleníteni az aktuális társadalmi és esztétikai témákat. Üveges Krisztina |
You must
remember the scene from Jim Jarmusch’s film, Coffee and Cigarettes,
when the two bored teenagers in a café are trying out an enormous
homemade Tesla-transformer. The young inventor, enthralled by Tesla’s genius, is talking about him as a benefactor to humanity, who was silenced because he realised that the Earth was, in fact, an ancient acoustic resonator, meaning that energy is constantly there under our noses, only we don’t see it. We find out that it is thanks to him that we have the transformer, the telephone, the induction motor, radar and radio; Tesla is present even today through his ideas. The surreal situation is only intensified when the guy begins to operate his machine. Between the grey-toned black and white images, lacking any glitter or highlight, all at once, fantastic sparks flash, and together with the audience, the waiter also gapes dumbfoundedly. Suddenly, the machine breaks down, and its creator woefully lugs it away for more fine-tuning and repairs. In this brief couple of minutes, we hear everything that we generally know about Tesla’s distinguished personality and inventions. The 150th anniversary of his birth provides a good opportunity for us to rethink his mission and importance. Since his ideas came long before his time, his influence infiltrated the developments of physics and technology like a subterranean stream. Today, his visions are being realised (e.g., wireless communication) and they have found a place in our everyday lives, so that our growing distance from him enables the recognition of his true significance. For my part, the most fascinating quality of Tesla’s ideas is that they are not specific, their employment interpretable within seemingly far-flung domains, useful and capable of operating in various functions. It is probably this very feature that made Tesla in his own lifetime a suspicious and esoteric figure. Following the many distinguished European locations hosting this exhibition, here in Budapest, the aim was to highlight this manifold nature. We sought out authors who engage in their work with Tesla and the examination of electrical phenomena connected with his work, be it from the direction of fine art, photography, music or architecture. The wide range of genres and artistic branches proceeds from this. Alongside oil painting, photography and installation, the digital, interactive technologies are also present. For all that, the novelties must face the challenge of the old tests, among others, in what manner current social and aesthetic themes can be evoked with their tools and devices. Krisztina Üveges |
| Csiki Csaba–Szabó Péter
FémBôr, 2005 interaktív hanginstalláció, fém, erôsítô és hangszórók, változó méretek Interaktív hanginstalláció, melyet csak tapintással, vagy az emberi testhez csatlakoztatott fémtárggyal lehet megszólaltatni. A téglatest egyszínű felületén meghatározatlan jelentésű, szétszórt fém-foltokat látunk, melyek mégis a cseppfolyósság benyomását keltik. E rejtélyes, felszíni alakzatok érintése nyomán szólalnak meg az elektromosság hangjai. Az installáció ezzel a mindennapokban sokszor észrevétlen vagy alig hallható, bár mindig jelenlevő elektromos búgásokat, rezgéseket erősíti ki. Olyan nyitott rendszert alkot, mely akkor élénkül meg és kel életre, ha egy test, vagy fémtárgy beiktatásával megszűnik ez a nyitottság, a hang pedig végigrezegve a hálózaton, egységbe fogja az alkotóelemeket. Az odaérintett test így lesz része egy hangképző folyamatnak, melyben élő és élettelen szubsztanciák rezegnek együtt. Mivel minden egyes folt más hangmagassággal rendelkezik, ez a tárgy akár hangszerként is használható. Struktúrája, interaktivitása és a hangok szabad variálhatósága miatt feeling-art-tárgynak neveztük, mely lenyomata, megszólaltatója lehet a mozdulatok, gesztusok közvetítette változó benyomásoknak, hangulatoknak. A tárgy méretei lehetővé teszik, hogy egyszerre több ember is használatba vegye, így burkolt közösségteremtő aspektussal is rendelkezik. A felhasználók, miközben a tárgy működését próbálják kiismerni, egymással is ismerkedni kezdenek, mivel az installációval való tapintás-kommunikációt a felhasználók közti személyközi kommunikáció még érdekesebbé teheti. A FémBőr a tapintás érzéki elektronikáját és a rezgések társas-játékát fedezteti fel. 1998-tól dolgoznak együtt, pályafutásukat Kolozsváron kezdték, majd Budapesten folytatták (2003), ahol jelenleg tanulnak. A Protokoll Stúdió munkatársai voltak 2000–2002 között. Több művészeti csoportban (Vizeg, Producer), és kísérleti zajzenét játszó formációban (Allergische Plätze, Ovekk_Finn) vettek részt közösen. Munkamódszerük analitikus, de semmiképpen sem tudományos, inkább az érzéseikre hagyatkoznak. Mindenféle anyaggal kísérleteznek, számukra nem létezik kitaposott út. |
 |
Csaba Csiki–Péter
Szabó MetalLeather, 2005 Interactive sound installation, metal, amplifier, loudspeakers, dimensions variable Interactive sound installation, that can be sounded only by touch, or with a metal object attached to the human body. On the monochromatic surface of the rectangular solid, we see scattered undefined metal-spots, which give the impression of liquid. When these enigmatic configurations on the surface are touched, the sounds of electricity sound. The installation amplifies the electric vibrations and droning that are, in our everyday life, often imperceptible, or barely audible, although they are always present. An open system is created that comes to life and is revived with the insertion of a body or a metal object, terminating this openness, so that the sound, vibrating across the network, unites the components. In this way, the body coming into contact with it will become part of a vocal process in which living and inanimate substances oscillate together. Since every single spot has a different pitch, this object may also be used as a musical instrument. Due to its structure, interactivity and the free variability of the sounds, we have called it a feeling-art-object, whose impression and voice can be the changing sensations and moods transmitted by movements and gestures. The dimensions of the object make it possible for several people to use it simultaneously; thus, it also possesses an implicit aspect of community-building. The users, while trying to figure out the functioning of the object, also begin to get to know each other, as the interpersonal communication between users can render the touch-communication of the installation even more interesting. MetalLeather encourages discovery of the sensory electronics of touch and the (social) game of vibrations. Working together since 1998, they began their careers in Cluj (Romania), continuing in Budapest (2003–), where they are currently studying. They were members of Protokoll Studio between 2000–02. They have participated collaboratively in a number of artist groups (Vizeg, Producer), as well as in experimental noise-music formations (Allergische Plätze, Ovekk_Finn). Their working methods are analytical, but in no way scientific, relying rather on intuition. They experiment with all sorts of material – there is no beaten path, as far as they are concerned. |
| Július Gyula Rezgôkör, 2006 installáció, vegyes technika, változó méretekA rezonancia és hullámjelenségek felhasználásával különböző időszakokban készült munkáim egy rendszerbe való összekapcsolásával azt kísérlem meg bemutatni, hogy ezek hogyan működnek egymásra hatva, fizikai és esztétikai értelemben egyaránt. A „kísérlet” első eleme egy 50 Hz-es szikrakisülés-sorozatokat előállító szikrainduktor, melyet a látogató működtet. A gerjesztett szikra képét az installáció második elemére, a szikra-hang által egy higanynak tűnő folyadékkal telt medencében keltett rezgéshullámokra vetítem. A létrehozott állóhullámok és a kép együttese mellett a sorosan kapcsolt installáció többi eleme is ezen a rezgésszámon működve rezonál egymásra, közös „rezgőkört” alkotva. A falakon elhelyezett printek más szemszögből mutatnak be egy hasonló laboratóriumi kísérletet. Július Gyula a Magyar Képzőművészeti Főiskolán diplomázott 1984-ben, majd a Kék Acél csoport tagjaként tűnt fel a fizikai, elektrotechnikai kísérletek világát idéző műveivel. 1994-ben Smohay-díjat kapott, ez évben a Soros Alapítvány Művészeti Központja által rendezett V=A • Ω kiállítás egyik fődíját nyerte el. 1999-ben és 2000-ben az Eötvös József ösztöndíjasként Lisszabonban élt. Művei számos köz- és magángyűjteményben megtalálhatóak. |
 |
Gyula Július
Oscillating Circle, 2006 Installation, mixed media, dimensions variableI make an attempt to present my works produced during various periods with the application of resonance and wave phenomena, in connection with a system demonstrating how these function with interference, in the sense of both physics and aesthetics. The first element of the “experiment” is a 50 Hz spark inductor generating spark-discharge sequences that the visitor can operate. I project the image of the spark induced onto the second element of the installation: the oscillation waves generated by the sound of the spark in a reservoir filled with a liquid that appears to be mercury. Together with the stationary waves created and the series of images, the other closely related elements of the installation also resonate in unison, operating on this same frequency, and generating a common “oscillating circuit”. The prints placed on the walls present a similar laboratory experiment from another point of view. Gyula Július received his diploma from the Hungarian Academy of Fine Arts in 1984, and subsequently appeared as a member of the Kék Acél (Blue Steel) Group with his artworks evoking experiments in physics and electrical engineering. Was the recipient of a Smohay Award in 1994, and in the same year, was awarded first prize of the exhibition arranged by the Soros Center for Contemporary Art – Budapest, entitled V=A • Ω. In 1999 and 2000, lived and worked in Lisbon, with the support of a József Eötvös Scholarship. His artworks are found in many public and private collections. |
Kerekes Gábor
|
 |
Gábor Kerekes
Jacob’s Ladder, 2005 Pigment print, 12x12 cm In my work of the last ten years, I have tried to re-join the forgotten relation of “Science and Art”, or to express it archaically, “Craft and Art”. I am not alone in this. Of late, the absence or necessity of this relation can be found in the works of an increasing number of scientists, artists and philosophers. The aims and methods of science and art are different: the former requires objectivity, while the latter is inseparable from subjectivism. In the earliest of times, the “objectivity” of the archaic sciences progressed in parallel with a strongly intuitive, subjective research method. The scientists of those times had tried to seize upon the unknown at its foundations; to depict the indescribable, they established their own subjective systems of symbols (e.g., alchemy, medication, astrology). They did not care too much about the details, searching rather for meaning and essence in abstraction, man’s full dissolution in nature, alchemic conjunction. History has transformed science. A new system of weights and measures was worked out, abandoning subjectivity, and finally disregarding it entirely. The relation of “Craft and Art” has wasted away; however, there are trends in recent years to compensate this sort of absence, and the lines of forces are again kept together. Quantum theory, or the hypotheses on the origin of the universe, both characteristic of the present development of science, cannot go on without an “artistic”, i.e., highly subjective approach. And that is what inspires me in my own work. Gábor Kerekes is a self-taught photographer, has been active for 30 years. He worked initially as a technical photographer and then for six years as a press photographer. For the past ten years, he has been aiming for a metaphorical representation of the relation between “Art and Science”. His technical processes range from camera obscura through historical photographic techniques to large-scale professional methods. Winner of the Béla Balázs Award. Lives and works in Budapest. |
| Pásztor Erika Katalina Reality Resonance, 2004–2006 interaktív videoinstalláció, változó méretek munkatársak: Dröszler Attila, Tasnádi József, Vomberg István„elképzelem, hogy egy elképzelésben élek és dokumentálom azt...” Tesla víziójának – a száz évvel ezelőtt megálmodott, világméretű, vezeték nélküli telekommunikáció – világában élünk, hétköznapjaink elengedhetetlen részévé váltak mobil kommunikációs eszközeink, amelyekkel folyamatosan adat- és információnyomokat hagyunk a világban. A mobilok lassan átveszik a videózás hőskorában használt Portapak* szerepét, a privát dokumentátorok eszközévé válnak, minden korlátosságuk (felbontás, tárolókapacitás) ellenére. A mobiltelefonok ugyanis mindig feltöltve és kéznél vannak. 2004 októberében vettem egy PDA készüléket, amely egy zsebszámítógép, mobiltelefon és videokamera egyben. Azóta minden nap készítek vele videojegyzeteket, dokumentálom az eseményeket, helyszíneket, embereket, úgy, ahogy éppen vannak, mint egy kultúrantropológus, aki saját környezetét figyeli meg. A mobiltelefon-kamerával majdnem mindig körbefordulok: nemrég újra láttam Peternák Miklóst az egyik első, 1988-ban készült Videovilág című tévéműsorban, amelyben – nagyon szellemesen – azt mondja, hogy a televízió és a videó között az a különbség, hogy a televízió mutat egy képet, a videóval az ember körbefordul és megmutatja azt a világot, amelyben ezt a képet csinálják. Videojegyzet-adatbázisom másfél év alatt több gigabájt méretűre nőtt és folyamatosan gyarapodik. Viszonylag kevés elem esetén a felvételek kronológiája a felvett anyagok adekvát rendszerét adja, de nagyobb elemszámnál (>300) ez már nem megfelelő, mert semmit nem mond el a felvételek tartalmáról. Le kellene írni egyrészt a tartalmat (eseményt, helyszínt, szereplőket, stb.), másrészt az ehhez tartozó kép és hang specifikus tulajdonságait (pl. kompozíció, szín, sebesség, stb.), és a leírások segítségével különböző feladatokat (pl. keresés) kellene a géppel automatikusan elvégeztetni. Ma ezzel – a szemantikus videó analízissel – kapcsolatban intenzív tudományos kutatások folynak, bár a videostreamek összetettsége miatt ez még rendkívül bonyolult feladatnak tűnik. De száz év múlva, a milliárdnyi felvételt tartalmazó milliárdnyi valamin tárolt személyes, nyilvános és nem-nyilvános archívumban minden bizonnyal majd így dolgozzák fel mozgóképeinket, végtelen adatfolyam-nyomainkat. A Reality Resonance egy ilyen elképzelt, szemantikus videó-adatbank “Wardenclyffe Laboratóriuma”1. Pásztor Erika Katalina tanulmányai során foglalkozott építészettel, médiaművészettel, audiovizuális kommunikáció tervezéssel és üzleti kommunikációval. 1989 óta tanít videót a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (a volt Magyar Iparművészeti Egyetemen), s jelenleg a videó szakirány vezetője. Az oktatáson kívül aktív részt vállal a magyar médiaművészeti és építészeti kultúrában, valamint – művészként – kommunikációs művészeti és dizájn projektekben. A www.epiteszforum.hu lap egyik alapítója (2000), amely kortárs építészettel, várossal és vizuális kultúrával foglalkozó, naponta frissített és széles olvasótábort vonzó online kulturális folyóirat. |
 |
Erika Katalina Pásztor
Reality Resonance, 2004–2006 Interactive video installation, dimensions variable Collaborators: Attila Dröszler, József Tasnádi, István Vomberg “I imagine that I am living in the imagination, and I am documenting it...” We are living Tesla’s vision, in the world of worldwide wireless telecommunications dreamed of one hundred years ago, our mobile communication apparatus have become an indispensable part of our everydays, with which we constantly leave our data and information traces on the world. Cell phones are slowly assuming the role of the Portapak* used in the golden age of video, becoming the tool of private documentarists, despite every limitation (resolution, storage capacity). Our cell phones are always charged and on hand. In October 2004, I bought a PDA device, which is a palm-top computer, mobile telephone and video camera in one. Since then, every day, with it I make video notes, I document events, locations, people, exactly as they are, exactly like a cultural anthropologist who observes her own environment. I am almost always turning round with my mobile phone/camera: not long ago, I saw again one of Miklós Peternák’s first Videovilág (Video World) TV shows, made in 1988, in which he says – very wittily – that the difference between television and video is that television shows an image, while with video, the man with the camera turns round and presents the world in which this image is made. Within one and a half years, my video-note-database has grown to several gigabytes and is continually increasing. In the case of relatively few elements, the chronology of recordings is given by an adequate system of the recorded materials, but with a larger number of elements (>300), this is not suitable, because nothing is related about the contents of the recordings. On the one hand, the contents should be described (event, location, actors, etc.); on the other, the specific image and sound attributes (e.g., composition, colour, speed, etc.); and with the aid of the descriptions, various tasks (e.g., search) are automatically performed with the machine. Today, in connection with this – semantic video analysis – intensive scientific research is carried out, although, due to the complexity of videostreaming, this appears to be an extraordinarily complicated task. But in one hundred years, in the private, public and not-public archive of billions of recordings containing billions of something, in all certainty, our moving images – our infinite data-stream-traces – will be processed in this way. Reality Resonance is the “Wardenclyffe Laboratory”1 of just such an imagined, semantic video-databank. Erika Katalina Pásztor studied and earned diplomas in several disciplines: architecture, audiovisual communication and business communication. She has taught video since 1989 at the Moholy-Nagy University of Art and Design, Budapest, (former Hungarian University of Arts and Design), where she is Head of the Audiovisual Department. Besides working in media art education, she is deeply involved in local architecture and media art culture, and – as an artist – in communication arts & design projects. She is one of the founders (2000) and general director of architectforum.hu (www.epiteszforum.hu) – an online cultural journal – which has become the most visited site, updated daily, focusing on contemporary architecture, urban and visual culture in Hungary. |
| Somlai-Fischer Szabolcs–Bengt
Sjölén–Danil Lundbäck Agytükör, 2005 interaktív installáció, tükör, vetítés, változó méretekAz Agytükör immerzív interaktív élmény, amely a néző agyát tükörképével ötvözve jeleníti meg. A természetes fejmozgást használja interfészként az emberi agy mágneses rezonanciaképeinek felfedezéséhez. Három független művész és technológiai szakember egyesítette erőit és tudását, hogy megalkosson egy olyan interfészt, amely az emberi agy korábban megközelíthetetlen struktúráit tárja fel mágneses rezonancia leképezéssel, s amelyet mindenféle speciális ismeret nélkül, bármely korcsoport használatba vehet. A mű egyben a kiállítás-látogatók közötti kapcsolatteremtést is elősegíti. Az Agytükör a látogatók fejmozgását pásztázza, majd a leképzett agymodelleket egy vetítőfelületen jeleníti meg. A vetítőfelület egy átlátszó tükör mögött egy méteres távolságban helyezkedik el, ennek köszönhetően úgy érzékeljük, mintha a vetített kép a tükör előtt egy méterre lebegne. A tükörhöz közelebb lépve megszemlélhetjük a volumetrikus leképezéseket, melyekhez a tükör adja a metszeti síkot. Ahogy önkéntelenül is egyre közelebb lépünk a tükörhöz, hogy még több részletet lássunk, úgy növekednek a hullámalakok is. Saját technikai megoldásokat fejlesztettünk és építettünk ki, olcsón beszerezhető számítógépes eszközöket és nyílt forráskódú platformokat használtunk. A renderer és a mozgáskövető is Linux disztribúción fut, tipikus, PC-játékokra használt számítógépeken, a játékokhoz készen kapható grafikus kártyákkal. A tökéletesebb szinkronizáció érdekében négy, FireWire csatolójú (nagysebességű adatátvitelt lehetővé tevő) webkamerát alakítottunk át úgy, hogy mind a négy zárszerkezet egyszerre nyílik és záródik. A mozgáskövető számítógép négy, infravörös szűrővel felszerelt FireWire kamerán keresztül figyeli a kiállítás-látogatókat. A sisakokra szuper fényerejű infravörös LED-eket (fénykibocsátó diódákat) szereltünk, amelyek saját, egyedi azonosítókódjukkal modulálják fényerejüket. A volumetrikus MRI (mágneses rezonanciás képalkotással készült) képek fénysugár-követéses technikával jelenítődnek meg, a fényelnyelést végigintegrálva a képernyőn látható pixelekből kiinduló sugarak mentén, szükség esetén gradienseket és megvilágítást is számolva. A fénysugár-követés a grafikus kártya grafikus feldolgozó egységén (GPU) számolódik képelem árnyalókkal (fragment-shaders), ennek köszönhetően hatalmas processzor-teljesítményt nyerünk. Danil Lundbäck a Svéd Kutatótanács producere, fő tevékenységi területe a tudományos és innovációs kultúra támogatása és népszerűsítése. Történelem és filozófia szakon végzett a Stockholmi Egyetem Politikatudományi Tanszékén, építészeti diplomát szerzett a KTH Királyi Technológiai Intézetben, majd a stockholmi Grafikai Stúdióban tanult 3D animációt. Azóta kutatási kommunikátorként működik az Oktatási Minisztérium számára, kiállításokat koordinál, illetve az ismeretterjesztésben hasznosítható interaktív eszközöket fejleszt ki. Fő feladatának tekinti a tudományos közösség és a civil társadalom közötti közelebbi kapcsolat megteremtését, a kutatásra vonatkozó ismeretek bővítését. Bengt Sjölén független játéktechnológia-kutató, aki tízéves kora óta ír játékprogramokat: 8-bites személyi számítógépen kezdte gépi kódú programozással, amikor elunta meglévő játékait. Bengt Sjölén az alacsonyszintű hardverek működésének elemzésétől (visszafejtésétől) kezdve a videografikáig és a játékmotorokon keresztüli 3D-leképezésig sok mindennel foglalkozik, egyebek között fizikai szimulációkkal, audio-szoftverekkel, lingvisztikával, mobiltelefon technológiával, digitális és analóg áramkörök tervezésével, valamint rádiótervezéssel. 5 éven keresztül dolgozott a Game Design Sweden-en, majd a Netbabyworld-ön, 3-dimenziós multiplayer játékmotorokat tervezett és kivitelezett PlayStation-re, Macintoshra, Windwosra és Linuxra. A nyílt forráskódú szoftverek és egyéb szellemi tulajdonjog-mentes technológiák elkötelezett híve. Legújabban a művészetet, technológiát és építészetet egybefogó projekteken dolgozik olyan alkotótársakkal, mint Somlai-Fischer Szabolcs (Aether Architecture) vagy Usman Haque. Somlai-Fischer Szabolcs építész, az Aether építész stúdió egyik alapítója. A feljövő technikák társadalmi tereinkre és fizikai környezetünkre gyakorolt hatásával, s az átmediatizált építészet alternatíváinak kutatásával foglalkozik. Munkáit mind építészeti, mind képzőművészeti kontextusban bemutatták olyan nemzetközi kiállításokon, mint például az ISEA és a Velencei Építészeti Biennále. Design magazinokban publikált az Egyesült Királyságtól kezdve Indiáig, és több kulturális televízió programjában szerepelt. Tanít a stockholmi KHT Építészeti és Urbanisztikai Kutatólaboratóriumában, és vendégtanár a stockholmi Interaktív Intézet Smart stúdiójában, illetve a budapesti MOKK Média Oktató és Kutató Központban. A NeXtLaB alapító tagja. |
 |
Szabolcs Somlai-Fischer–Bengt
Sjölén–Danil Lundbäck Brainmirror, 2005 Interactive installation, mirror, projection, dimensions variableBrainmirror is an immersive interactive experience in which the brain of a visitor appears mixed with their mirror-image, using natural head movement as an interface to explore magnetic resonance images of the human brain. Designed and built by 3 independent artists and technologists, combining our skills, we aimed to create an interface that works without special knowledge for all age groups, and fosters interaction among different visitors, opening up the previously distant structures of the human brain via magnetic resonance scans. Brainmirror tracks head movement and displays generated brain models on a projection surface 1 meter behind a semi-transparent mirror, making the projection seem to float in the air 1 meter in front of the mirror. Volumetric renderings are explored by moving closer to the mirror, using the mirror as a slicing plane. All modes grow as we move closer to the mirror, a natural action by the visitors to see more details. We built and developed our own technology solutions, using cost-saving consumer computing and open source platforms. Both the renderer and motion-tracker are running Linux distribution on typical PC gaming computers, with off-the-shelf graphics cards intended for games. Cameras are stripped and modified consumer fire-wire web-cameras, adding synchronization so that all four shutters open and close at the same time. The motion-tracker computer watches the audience through four fire-wire cameras equipped with infrared filters. The helmets are mounted with super-bright infrared LED’s, each modulating its brightness with its own unique fingerprint id-code. MRI volumetric images are rendered using ray-casting from each pixel of the screen through the volume, integrating attenuation along the path of the ray, alternatively calculating gradients and shading the volume with light. Ray-casting is done with fragment-shaders on the GPU of the consumer graphics card, providing us with a tremendous amount of processing power. Danil Lundbäck Producer at the Swedish Research Council, specialised in promoting science and innovation culture. After graduating from the Department of Political Science with History and Philosophy at Stockholm University, Architecture at KTH Royal Institute of Technology, and 3D-animation at Graphic Studio, Stockholm, Danil has been communicating research for the Ministry of Education, coordinating exhibitions and creating interactive dissemination tools to increase public awareness. His main focus is to bring research closer to society and develop a wider understanding between the scientific community and the civil society unfamiliar with research issues. Bengt Sjölén an independent game technology researcher, has been programming games since he was just 10-years-old, starting with assembler on an 8-bit home computer just because he was bored with the games he had. Bengt’s work range from low-level hardware reverse-engineering to video graphics and conceptual 3D projections via game engines, physics simulations, audio software, linguistics, mobile phone technology, digital and analogue circuit design and radio design. He worked for 5 years on Game Design Sweden and later Netbabyworld, designing and implementing 3D multiplayer game engines for PlayStation, Macintosh, Windows and Linux. He strongly advocates the use of, and contribution to, open-source software and other non-proprietary technologies. Currently Bengt is working with collaborators like Szabolcs Somlai-Fischer (Aether Architecture) and Usman Haque on projects merging media art, technology and architecture. Szabolcs Somlai-Fischer architect, founder of Aether Architecture, focuses on how emergent technologies transform our social spaces and our physical environment through researching alternatives for a mediated architecture. His work has been exhibited internationally in both architectural and artistic contexts, including ISEA and the Venice Biennial of Architecture; published in design magazines from the UK to India and featured in a number of cultural television programmes. Graduated from the Architecture + Urban Research Laboratory, KTH, Stockholm, Szabolcs has been teaching at the Architecture and Media Technology Departments at KTH, working as a guest researcher at the Smart Studio, Interactive Institute in Stockholm, the MOKK Media Research Centre in Budapest, and is a founding member of NeXtLaB. |
| Szűcs Attila Nikola Tesla elektromos mezôben ül, 2004 olaj, vászon, 140x200 cm magántulajdonNikola Tesláról számos dokumentumot, köztük szép számmal fényképeket is találhat az érdeklődő. Ezeken a képeken a fizikus környezetében gyakran különféle ketyerék, a laikus számára a ráció hűvösségét sugárzó műszerek láthatóak. Már az elemi iskolában megismert korszakos, és a mindennapi élet területén is hasznosuló találmányai mellett ugyanakkor olyan fantasztikus ideák megvalósításának is nagy figyelmet szentelt, mint például a teleportáció. Sikertelenül. Nem árt tudni mindazonáltal, hogy „praktikus” találmányainak mi volt a mozgatórugója. Ahogyan azt sem, hogy legendás felvételein, kísérleti generátora alatt ücsörögve, villámoktól övezve, csak az utólag összemontírozott fényképeken volt jelen. Ezt az áldokumentációt folytatva, munkám során a valóság irrealitását az utópia realitásában tükröztettem. Szűcs Attila 1985-től 1990-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanult, majd ugyanott a Murális Tanszéken posztgraduális tanulmányokat folytatott 1993-ig. 1993–97-ben rajzot és festészetet tanított a Képzőművészeti Szakközépiskolában, 1997–98-ban tanársegéd volt a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1998-ban elnyerte az Institute für den Donauraum und Mitteleuropa Közép-Európai Kulturális Kezdeményezés ösztöndíját, részt vett a MAK-Schindler Stipendiatenprogramm-ban (a Los Angeles-i Mackey Apartment House-ban), majd 2003–04-ben a berlini Künstlerhaus Bethanien Internationales Atelier programjában. 2005-ben Munkácsy-díjban részesült. |
Attila Szűcs Nikola Tesla Sitting in an Electric Field, 2004 Oil on canvas, 140x200 cm Private collectionThose interested in N. Tesla can find numerous documents, and among them, a good number of photographs. In these pictures, various sorts of gismos often found in the milieu of a physicist, apparatuses that to the layman radiate the coldness of reason, are visible. Alongside his revolutionary inventions that we have already learned about in elementary school, as well as those utilised in everyday life, at the same time, he also devoted a great deal of attention to the realisation of such fantastic ideas as, e.g., teleportation. Without success. Nonetheless, it does no harm to know what the motivating force was behind his “practical” inventions. Just as it doesn’t hurt to know that in those legendary images, as he sat idly beneath his experimental generator, surrounded by lightning bolts – they were only present in the montaged photographs, after the fact. Continuing this pseudo-documentation, in the course of my work, I have mirrored the unreality of reality in the reality of utopia. Attila Szűcs studied at the Painting Faculty of the Hungarian Academy of Fine Arts, Budapest between 1985–90, and pursued post-graduate studies at the Mural Department of the Hungarian Academy of Fine Arts between 1990–93. Szűcs taught drawing and painting at the High School of Fine and Applied Arts between 1993–97 and taught painting at the Hungarian Academy of Fine Arts between 1997–98. He received a Central European Culture Initiative scholarship (Institute für den Donauraum und Mitteleuropa) and took part in the MAK-Schindler Stipend programme in the Mackey Apartment House, Los Angeles, CA, USA, in 1998, and in the Internationales Atelierprogram at Künstlerhaus Bethanien, Berlin, between 2003–04. He was awarded the Munkácsy State Art Prize in 2005. |
|
| Üveges Krisztina
(1975) Üveges Krisztina művészettörténész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem művészettörténet szakán végezte tanulmányait 2002 és 2006 között. 1998-tól a Ludwig Múzeum munkatársa. Több videó- és technika-alapú kiállítást koordinált (Katarzyna Kozyra: Tavaszi áldozat, 2003; Gia Edzgveradze: A menyasszony, 2004; Smart Studio: Megérinteni a láthatatlant, 2004). A Rezonancia – Elektromágneses testek című kiállítás budapesti kurátora. |
Krisztina Üveges studied art history at ELTE – Eötvös Loránd University, Budapest, between 2002 and 2006. She has been working at the Ludwig Museum since 1998, coordinating a number of video and technology based exhibitions, including Katarzyna Kozyra’s Rite of Spring (2003), Gia Edzgveradze’s The Bride (2004), and the Smart Studio’s Touching the Invisible (2004). She has curated the Budapest presentation of the Resonance: Electromagnetic Bodies Project. |
| Köszönet / Thanks to : Magyar Elektrotechnikai Múzeum / Hungarian Electrotechnical Museum, Országos Műszaki Múzeum / Hungarian Museum for Science and Technology; Szerb Fővárosi Önkormányzat / Serbian Local Government of Budapest; Zuglói Szerb Önkormányzat / Serbian Local Government of Zugló (Budapest); NEC Sweden; Quebec Arts Council; The Department of External Affairs, Montreal Arts Council; Lisa Frulla, Minister of Heritage; Line Beauchamps, Minister of Culture and Communication, Quebec; Collège Ahuntsic; PAFACC-UQÀM és / and the Canada Council for the Arts |
 |